A stanfordi börtönkísérlet – mit tesz velünk a bezártság?

Egy budapesti szabadulószoba messze áll egy valós börtöntől, de a bezártság hatása az emberi elmére egy olyan téma, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Bár a játékban semmilyen valós veszély nem leselkedik a résztvevőkre, maga a bezártság ténye is hat az elménkre. Idézzük fel az egyik leghíresebb pszichológiai tanulmány, a stanfordi börtönkísérlet tanulságait!

Az USA-ban 1971-ben Philip Zimbardo pszichológus, egyetemi tanár vezetésével végezték el. A kísérlet alapja viszonylag egyszerű volt, a bezártságon keresztül a társadalmi szabályok betartását vizsgálta a tesztalanyokon. A kísérletben résztvevőket igyekeztek úgy megválasztani, hogy egészséges és rendezett életű személyek legyenek. Az egyetem pincéjében kialakítottak egy börtönrészleget, ami szinte teljesen megfelelt a valódinak, ugyanis egy korábbi elítélt segített a kidolgozásban.

Az alanyokat két csapatra osztották: őrökre és rabokra, Zimbardo pedig a börtönigazgató szerepét vállalta magára. A felosztás véletlenszerű volt, pénzfeldobással döntötték el. A kísérlet kezdete előtt egy nappal az őröknek eligazítást tartottak feladatukról, kikötve, hogy erőszakot sosem alkalmazhatnak a rabokkal szemben. A raboknak részletes eligazítást nem adtak, csak hazaküldték őket. A kísérlet napján előzetes bejelentés nélkül fényes nappal járőrök mentek el értük, és szabályos letartóztatás mellett bevitték őket az egyetemre. A rabokat átöltöztették, szándékosan nagyobb ruhákat kaptak, majd nevük helyett egyre többször számukkal szólították őket. Az őrök váltásokban dolgoztak, hazamehettek és pihenhettek, még a raboknak nem járt semmilyen kedvezmény sem.

A kísérlet már a második napon komolyra fordult, amikor a rabok kitörést szerveztek, amit az őrök csak gumibotjaik és egy tűzoltókészülék segítségével tudtak megállítani. Ezek után retorziók következtek. Az őrök két csoportra osztották a rabokat, az egyik zárkába a jó, a másikba a rossz alanyokat zárták. A rosszak zárkájában levették a matracot az ágyról, ruhák nélkül betonon kellett aludni. Időnként az ételt is megvonták tőlük, illetve korlátozták a wc-használatot is. A lépés azt a célt szolgálta, hogy egymás ellen fordítsa a rabokat és megossza őket.

Az eredetileg hat naposra tervezett kísérletet négy nap után le kellett állítani, annyira elfajult. Zimbardo arról kapott hírt, hogy a rabok kinti segítséggel szökést terveznek, és amikor nem tudta egy rendes börtönbe áthelyeztetni őket, maga döntött a felfüggesztésről. A rabok közül többen súlyos pszichés sérülést szenvedtek, míg az őrök közt a szadista hajlamok kialakulását vették észre.

A bezártság és a feszültség az emberi jellem rejtett oldalait is előhozhatják. Ha kíváncsi vagy, mi rejlik benned, és ezt szeretnéd egy biztonságos játékban kipróbálni, akkor foglald le az egyik szabadulószobánkat!