English Version
Betöltés...

Blog

A stanfordi börtönkísérlet – mit tesz velünk a bezártság?


A stanfordi börtönkísérlet – mit tesz velünk a bezártság?

 

Egy budapesti szabadulószoba messze áll egy valós börtöntől, de a bezártság hatása az emberi elmére egy olyan téma, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Bár a játékban semmilyen valós veszély nem leselkedik a résztvevőkre, maga a bezártság ténye is hat az elménkre. Idézzük fel az egyik leghíresebb pszichológiai tanulmány, a stanfordi börtönkísérlet tanulságait!

Az USA-ban 1971-ben Philip Zimbardo pszichológus, egyetemi tanár vezetésével végezték el. A kísérlet alapja viszonylag egyszerű volt, a bezártságon keresztül a társadalmi szabályok betartását vizsgálta a tesztalanyokon. A kísérletben résztvevőket igyekeztek úgy megválasztani, hogy egészséges és rendezett életű személyek legyenek. Az egyetem pincéjében kialakítottak egy börtönrészleget, ami szinte teljesen megfelelt a valódinak, ugyanis egy korábbi elítélt segített a kidolgozásban.

Az alanyokat két csapatra osztották: őrökre és rabokra, Zimbardo pedig a börtönigazgató szerepét vállalta magára. A felosztás véletlenszerű volt, pénzfeldobással döntötték el. A kísérlet kezdete előtt egy nappal az őröknek eligazítást tartottak feladatukról, kikötve, hogy erőszakot sosem alkalmazhatnak a rabokkal szemben. A raboknak részletes eligazítást nem adtak, csak hazaküldték őket. A kísérlet napján előzetes bejelentés nélkül fényes nappal járőrök mentek el értük, és szabályos letartóztatás mellett bevitték őket az egyetemre. A rabokat átöltöztették, szándékosan nagyobb ruhákat kaptak, majd nevük helyett egyre többször számukkal szólították őket. Az őrök váltásokban dolgoztak, hazamehettek és pihenhettek, még a raboknak nem járt semmilyen kedvezmény sem.

A kísérlet már a második napon komolyra fordult, amikor a rabok kitörést szerveztek, amit az őrök csak gumibotjaik és egy tűzoltókészülék segítségével tudtak megállítani. Ezek után retorziók következtek. Az őrök két csoportra osztották a rabokat, az egyik zárkába a jó, a másikba a rossz alanyokat zárták. A rosszak zárkájában levették a matracot az ágyról, ruhák nélkül betonon kellett aludni. Időnként az ételt is megvonták tőlük, illetve korlátozták a wc-használatot is. A lépés azt a célt szolgálta, hogy egymás ellen fordítsa a rabokat és megossza őket.

Az eredetileg hat naposra tervezett kísérletet négy nap után le kellett állítani, annyira elfajult. Zimbardo arról kapott hírt, hogy a rabok kinti segítséggel szökést terveznek, és amikor nem tudta egy rendes börtönbe áthelyeztetni őket, maga döntött a felfüggesztésről. A rabok közül többen súlyos pszichés sérülést szenvedtek, míg az őrök közt a szadista hajlamok kialakulását vették észre.

A bezártság és a feszültség az emberi jellem rejtett oldalait is előhozhatják. Ha kíváncsi vagy, mi rejlik benned, és ezt szeretnéd egy biztonságos játékban kipróbálni, akkor foglald le az egyik szabadulószobánkat!

További bejegyzések


Kövess minket...


Facebook

Google+



Ez a weboldal sütiket használ

Az oldalon sütiket használunk a forgalom elemzéséhez, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk a számodra. Ezeket az adatokat megosztjuk analitikai és hirdetési partnereinkkel. Az oldal további használatához kérjük fogadd el a sütik használatát.
Adatvédelmi nyilatkozat.

Hívj minket  +36 30 185 69 96